Follow
Liptov is a historical and geographical region in northern Slovakia with around 140,000 inhabitants. The area is also known by the German name Liptau, the Polish Liptów, the Hungarian Liptó and the Latin name Liptovium. Liptó (Slovak: Liptov, Hungarian: Liptó, German: Liptau, Polish: Liptów, Latin: Liptovium) was an administrative county (comitatus) of the Kingdom of Hungary. Its territory is now in northern Slovakia.
Liptó county shared borders with the Austrian land Galicia and the Hungarian counties Árva (Orava), Turóc (Turiec), Zólyom (Zvolen), Gömör-Kishont (Gemer-Malohont) and Szepes (Spiš). The county's territory was situated along the upper Váh river between the High Tatras and the Low Tatras. Its area was 2,247 km² around 1910.
Today, the territory of the former Liptó county largely corresponds to the Ružomberok District and Liptovský Mikuláš District in northern Slovakia. Three villages (Liptovská Teplička, Štrba and Štrbské Pleso) are now in the Poprad District. Capitals
The capitals of the county were the Liptó Castle and the villages of Liptovská Mara and Nemecká Ľupča (Partizánska Ľupča), and since 1677 the capital was Liptovský Mikuláš. History
Liptó county as a Hungarian comitatus arose before the 15th century. At various points throughout history the county was ruled by Voivodes or Counts from the Rosenberg, Csak and Benyovszky families. In the aftermath of World War I, the area became part of newly formed Czechoslovakia, as recognized by the concerned states in the 1920 Treaty of Trianon. Demographics 1900
In 1900, the county had a population of 82,159 people and was composed of the following linguistic communities:[1]
Total:
Slovak: 75,938 (92.5%)
Hungarian: 2,708 (3.3%)
German: 2,475 (3.0%)
Croatian: 6 (0.0%)
Romanian: 3 (0.0%)
Ruthenian: 2 (0.0%)
Serbian: 2 (0.0%)
Other or unknown: 1,025 (1.2%)
According to the census of 1900, the county was composed of the following religious communities:[2]
Total:
Roman Catholic: 43,979 (53.5%)
Jewish: 3,092 (3.8%)
Calvinist: 71 (0.1%)
Lutheran: 34,953 (42.5%)
Greek Catholic: 49 (0.1%)
Unitarian: 4 (0.0%)
Greek Orthodox: 3 (0.0%)
Other or unknown: 8 (0.0%)
District Capital Liptószentmiklós Liptószentmiklós, SK Liptovský Mikuláš Liptóújvár Liptóújvár, SK Liptovský Hrádok Németlipcse Németlipcse, SK Nemecká Ľupča (currently Partizánska Ľupča) Rózsahegy Rózsahegy, SK Ružomberok Urban districts (rendezett tanácsú város) Rózsahegy, SK Ružomberok Das Komitat Liptau (dt. auch Liptauer Gespanschaft; ungarisch Liptó vármegye; slowakisch Liptovská župa, lateinisch comitatus Liptoviensis) ist eine historische Verwaltungseinheit (Gespanschaft/Komitat) im Königreich Ungarn.
Die gleichnamige Landschaft liegt in der Mittelslowakei. Ihr slowakischer Name Liptov wird jetzt als inoffizielle Bezeichnung für das Gebiet und als offizielle Bezeichnung einer Tourismusregion verwendet. Liptau (slowakisch Liptov, ungarisch Liptó, lateinisch Liptovium, polnisch Liptów) ist eine Region in der nördlichen Slowakei. Von ihr abgeleitet ist der Name des ehemaligen ungarischen Komitats Liptau, der Name selbst ist von der Hauptburg des Gebiets, der Liptauer Burg, abgeleitet. Lage von Liptau in der heutigen Slowakei
Das Gebiet liegt in der heutigen Mittelslowakei, der slowakische Name Liptov wird jetzt als inoffizielle Bezeichnung für dieses Gebiet und als offizielle Bezeichnung einer Tourismusregion verwendet.
Die Tourismusregion Liptau (slowakisch Liptovský región cestovného ruchu) erstreckt sich über die Bezirke:
Liptovský Mikuláš (Liptauer Nikolaus)
Ružomberok (Rosenberg)
Nach der Region benannt ist der Brotaufstrich Liptauer.
Das Komitat Liptau grenzte im Nordosten an Polen (bzw. 1772–1918 an das österreichische Kronland Galizien), im Osten an das ehemalige Komitat Zips (Szepes), im Südosten an das Komitat Gemer und Kleinhont (Gömör és Kis-Hont), im Südwesten an das Komitat Sohl (Zólyom), im Westen an das Komitat Turz (Turóc) und im Nordwesten an das Komitat Arwa (Árva).
Das Gebiet befindet sich in der Westtatra sowie südlich davon und ist weitgehend mit dem Gebiet der oberen Waag (bis zum Zusammenfluss der Waag mit der Orava), das heißt mit dem Liptauer Becken (slowakisch Liptovská kotlina), identisch.
Die Wasserscheide zwischen der Waag (die durch Liptau fließt) und dem Hernad (slowakisch Hornád) bildet die Grenze zwischen den Landschaften Liptau und Zips. Im Süden endet sie an den Gipfeln der Niederen Tatra, und im Westen endet die Liptau dort, wo die Kleine Fatra (slowakisch Malá Fatra) und die Große Fatra (Veľká Fatra) aneinandertreffen.
Das Komitat Liptau hatte 1910 86.906 Einwohner auf einer Fläche von 2.246 km². Verwaltungssitze
Die Verwaltungssitze des Komitats waren die Burg Liptau (bei Liptovská Sielnica) und nach deren Zerstörung im 15. Jahrhundert die Orte Liptovská Mara und Partizánska Ľupča, seit 1677 war es dann Liptovský Mikuláš. Geschichte
Die Region ist als eines der historischen Komitate des Königreichs Ungarn in der Mitte des 13. Jahrhunderts durch Abspaltung vom Komitat Sohl entstanden.
1918 wurde die Region ein Teil der neu entstandenen Tschechoslowakei, was durch den Vertrag von Trianon 1920 völkerrechtlich bestätigt wurde.
1939, kurz vor dem Ausbruch des Zweiten Weltkriegs, nachdem die Tschechoslowakei aufgelöst worden war, wurde die Liptau ein Teil der unabhängigen Slowakei. Nach dem Krieg wurde die Tschechoslowakei wieder hergestellt und 1993 wieder aufgelöst.
Das Gebiet des Komitats wurde chronologisch wie folgt administrativ eingegliedert:
1918–1922: Liptovská župa (Liptauer Gespanschaft), CS
1923–1928: Podtatranská župa (Tatraer Gespanschaft), CS
1928–1939: Slovenská krajina/zem (Slowakisches Land), CS
1940–1945: Tatranská župa (Tatraer Gespanschaft), SK
1945–1948: Slovenská krajina (Slowakisches Land), CS
1949–1960: Žilinský kraj (Silleiner Landschaftsverband – mit dem heutigen nicht zu verwechseln), CS
1960–1990: Stredoslovenský kraj (Mittelslowakischer Landschaftsverband), CS
seit 1996: Žilinský kraj (Silleiner Landschaftsverband), SK
Bezirksunterteilung
Das Komitat bestand im frühen 20. Jahrhundert aus folgenden Stuhlbezirken (nach dem Namen des Verwaltungssitzes benannt): Stuhlbezirke (járások) Stuhlbezirk Verwaltungssitz Liptószentmiklós Liptószentmiklós, heute Liptovský Mikuláš Liptóújvár Liptóújvár, heute Liptovský Hrádok Németlipcse Németlipcse, heute Partizánska Ľupča Rózsahegy Rózsahegy, heute Ružomberok Stadtbezirk (rendezett tanácsú város) Rózsahegy, heute Ružomberok
Politisch gehört die Gegend heute zum Landschaftsverband Sillein (Žilinský kraj). Größere Städte sind Ružomberok (Rosenberg), Liptovský Mikuláš (Liptau-Sankt Nikolaus) und Liptovský Hrádok.
Gemeinden im Okres Liptovský Mikuláš
Beňadiková | Bobrovček | Bobrovec | Bobrovník | Bukovina | Demänovská Dolina | Dúbrava | Galovany | Gôtovany | Huty | Hybe | Ižipovce | Jakubovany | Jalovec | Jamník | Konská | Kráľova Lehota | Kvačany | Lazisko | Liptovská Anna | Liptovská Kokava | Liptovská Porúbka | Liptovská Sielnica | Liptovské Beharovce | Liptovské Kľačany | Liptovské Matiašovce | Liptovský Hrádok | Liptovský Ján | Liptovský Mikuláš | Liptovský Ondrej | Liptovský Peter | Liptovský Trnovec | Ľubeľa | Malatíny | Malé Borové | Malužiná | Nižná Boca | Partizánska Ľupča | Pavčina Lehota | Pavlova Ves | Podtureň | Pribylina | Prosiek | Smrečany | Svätý Kríž | Trstené | Uhorská Ves | Vavrišovo | Važec | Veľké Borové | Veterná Poruba | Vlachy | Východná | Vyšná Boca | Závažná Poruba | Žiar
Liptó (szlovákul Liptov, latinul Liptoviensis, Lyptoviensis, Liptaviensis, Liptovium, németül Liptau, lengyelül Liptów) a Magyar Királyság közigazgatási területe, vármegyéje volt. Jelenleg területe Észak-Szlovákiában található. A terület mára közigazgatási egységét elvesztette, a névvel a történelmi régióra ill. az egykori vármegyére való utalásként találkozhatunk.
Liptó Ausztria Galícia nevű tartományával, valamint Árva-, Turóc-, Zólyom-, Gömör-Kishont- és Szepes vármegyékkel volt határos. A vármegye a Vág felső folyásánál, a Liptói-havasok és az Alacsony-Tátra között terült el. (A Liptói-havasok a Tátra nyugati, nagyobb kiterjedésű része, szemben a keletebbre fekvő Magas-Tátrával, melynek csúcsai magasabbak, alapterülete azonban kisebb.) Területe 1910 körül 2247 km² volt.
A volt vármegye területén manapság a Rózsahegyi járás és a Liptószentmiklósi járás osztozik. Három falu (Teplicska, Csorba és Csorbató) jelenleg a Poprádi járásban találhatók. Megyeszékhelyek
A vármegye székhelye a a liptói vár, később Németlipcse volt. 1677-től a megye székhelye Liptószentmiklós volt. Lakosság
Népessége 1891-ben 76850 fő, népsűrűsége 34 fő/km² volt. A lakosság etnikai összetétele (1891):
72067 (93,78%) szlovák
2568 fő (3,34%) német
1771 fő (2,30%) magyar
Története
Liptó mint vármegye a 15. század előtt alakult. 1918-ban (megerősítve a trianoni békével 1920-ban) Liptó vármegye az újonnan alakult Csehszlovákia része lett.
A második világháború alatt, amikor Csehszlovákia ideiglenesen feldarabolódott, Liptó a független Szlovákia része lett. A második világháború után ismét Csehszlovákiához tartozott. 1993 óta ismét Szlovákia része. Liptó vármegye közigazgatási térképe 1910-ből Közigazgatás Az egykori Liptó vármegye fekvése a mai Szlovákián belül Járási beosztás
Liptó vármegye a 19. század közepéig általában négy, majd három járásra oszlott, ezek határai azonban gyakran változtak. 1886-tól volt a járásoknak a vármegye által kijelölt állandó székhelye,[1] addig a főszolgabíró mindenkori lakhelye számított a székhelynek. Ekkortól kezdve három járás állt fenn folyamatosan változatlan székhellyel, és egy negyedik működött 1886-tól 1893-ig, illetve 1907 után, azonban e negyedik járás neve, székhelye és területe más volt 1893 előtt és 1907 után.
A megye járásai az alábbiak voltak (zárójelben 1886 utáni állandó székhelyeik).
Liptószentmiklósi járás (Liptószentmiklós)
Liptóújvári járás (Liptóújvár)
Rózsahegyi járás (Rózsahegy)
Olaszi járás (Tepla), 1886-ban alakult és 1893-ban megszűnt
Németlipcsei járás (Németlipcse), 1907-ben alakult
Meg kell jegyezni, hogy az 1890-es évekig a járások elnevezésének többféle nyelvi és helyesírási változatával is lehetett találkozni, továbbá mivel a vármegye hivatalos helyneveinek végleges megállapítására soha nem került sor, ezért a járási székhelyeknek is többféle névváltozata létezett. Városai
A vármegye egyetlen rendezett tanácsú városa Rózsahegy volt 1908-tól. Kisporuba Ez a lap egy ellenőrzött változatarészletek megjelenítése/elrejtése A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Kisporuba (Liptovská Porúbka) Közigazgatás Ország Szlovákia Kerület Zsolnai Járás Liptószentmiklósi Turisztikai régió Liptó Rang község Első írásos említés 1379 Polgármester Jana Gazdičová Irányítószám 033 01 Körzethívószám 044 Népesség Teljes népesség 1156 fő (2011)[1] +/- Népsűrűség 27 fő/km² Földrajzi adatok Tszf. magasság 649 m Terület 42,16 km² Időzóna CET, UTC+1 Elhelyezkedése Kisporuba (Szlovákia) Kisporuba Kisporuba Pozíció Szlovákia térképén é. sz. 49° 01′ 52″, k. h. 19° 44′ 10″Koordináták: é. sz. 49° 01′ 52″, k. h. 19° 44′ 10″osm térkép ▼ Kisporuba weboldala Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kisporuba témájú médiaállományokat. Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Kisporuba (szlovákul Liptovská Porúbka) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Liptószentmiklósi járásban. A 20. század elején nevét Ortovényra változtatták, de ez nem bizonyult maradandónak.
Tartalomjegyzék
1 Fekvése
2 Története
3 Népessége
4 Nevezetességei
5 Jegyzetek
6 Külső hivatkozások
Fekvése
Liptószentmiklóstól 10 km-re délkeletre a Vág bal partján fekszik. Története
A település a 14. században a Szent-Iványi család birtokán keletkezett, lakói földművesek, kosárfonók voltak. Első említése 1377-ben posessioként "Crisonporuba" alakban történik. Neve arra utal, hogy a falu erdőirtással a német jog alapján keletkezett, régi névelőtagja pedig Krizsán nevű telepítő soltészára és első bírójára utal. 1784-ben 68 háza és 878 lakosa volt. 1828-ban 91 házában 1285 lakos élt, akik mezőgazdasággal, tutajozással, kosárfonással foglalkoztak. 1848-49-ben az itteni bíró Michal Frniak volt a liptói szlovák felkelők egyik szervezője.
Vályi András szerint "PORUBKA. Tót falu Liptó Vármegyében, földes Ura Szentiványi Uraság, lakosai katolikusok, és evangyélikusok, fekszik Sz. Ivánhoz nem meszsze, mellynek filiája, határjának egy része hegyes, piatzozása Sz. Miklóson 2 órányira, legelője nem elég, földgye termékeny, határja többnyire síkos, fája is van mind a’ kétféle, első osztálybéli." [2]
Fényes Elek geográfiai szótárában "Kis-Poruba, tót falu, Liptó vmegyében, 7 kath., 1267 evang., 11 zsidó lak. Evang. anyatemplom. – A Vágh mellett fekszik, igen közel Hradekhez. Határa nagy, de sovány; erdeje, szép juhai számosak; lakosai hajókáznak, fuvaroznak, vásznat-szőnek stb. F. u. Szentiványi, s többen. Ut. p. Okolicsna. " [1]
A trianoni békeszerződésig Liptó vármegye Liptóújvári járásához tartozott. Evanfélikus temploma 1918-ban épült. Környékén volt a szlovák nemzeti felkelés liptói központja. Lakói tevékenyen segítették a környékbeli partizánokat. A falu 1945. január 31-én szabadult fel a megszállás alól. Ma lakói közül sokan Liptóújvár és Liptószentmiklós üzemeiben dolgoznak.
1910-ben 1333, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 1140 lakosaából 988 szlovák és 134 roma volt.
2011-ben 1156 lakosaából 1039 szlovák és 45 roma volt. Nevezetességei
Evangélikus temploma 1914 és 1918 között épült.
The first known inhabitants came to Liptov during the Neolithic age around 6000 years ago. Celts represent an important time period of Liptov during the Iron Age. The Celtic tribal village can be seen in the archeological site of Havránok near Liptovský Mikuláš. The first settlements of Slavic people in Liptov region began approximately in the 6th century BC. The first written evidence about Liptov came from 1231 AD during the rule of the Hungarian king Andrew II when Liptov was a permanent comitatus (county) of the Hungarian empire. The dissolution of Austro-Hungarian monarchy in 1918 led to the creation of Czechoslovakia as a successor country, including Liptov as one of the integral regions of the new state. After the dissolution of Czechoslovakia in 1993, Liptov became the region of present-day Slovakia.
There are currently three remains of castles that were built in the Liptov region. They are the Likava castle, the Liptov castle, and the Liptovský Hrádok castle. Liptov is also a place where the legendary Slovak figure of the 17th and 18th Century, Juraj Jánošík, was sentenced to death. Geography Likava Castle
Historical and cultural centres of Liptov are the towns of Liptovský Mikuláš, Ružomberok and Liptovský Hrádok. Liptov is surrounded by the highest mountains in Slovakia: High Tatras, West Tatras and Chočské vrchy from the north, Low Tatras from the south and Greater Fatra from the west. The longest Slovak river of Váh runs through Liptov and fills the important water reservoir of Liptovská Mara. There are two Slovak national parks with the highest level of protection in the territory of Liptov, they are the Tatra National Park and the Low Tatras National Park. Tourism Jasná ski resort
Liptov is one of the most visited regions in Slovakia. There are three public caves: Demänovská Cave of Liberty, Demänovská Ice Cave and Važecká Cave, the biggest ski resort in Slovakia, Jasná, ski park Malinô Brdo, thermal parks of Tatralandia and Bešeňová as well as a UNESCO World Heritage Site of Vlkolínec. The list of museums and galleries include: Liptov Museum and Ľudovít Fulla Gallery in Ružomberok, Gallery of P.M. Bohúň and the Centre of Koloman Sokol in Liptovský Mikuláš. Liptov has a rich tradition of folklore culture. The annual folklore festival in the village of Východná is the biggest folklore event in Slovakia attracting thousands of visitors from all around Europe.
The Liptov region has a number of fine churches. In Svätý Kríž, south of the reservoir, is a large 'articular' wooden church belonging to the same group as the one in Hronsek, near Banská Bystrica (see the article in the section on Banská Bystrica Region). This is one of the largest wooden religious buildings in Europe and, like the buildings at Pribylina, was also rescued from the water (it was originally built in the now-vanished village of Paludza).
And in the small village of Nižné Matiašovce, at the start of the precipitous route from Liptov to Zuberec (in the Orava valley), is a beautiful wooden-roofed church with defensive stone walls and bastions.
Liptov has two other big tourist draws: a pair of large geo-thermal aquaparks, at Bešeňová (near Ružomberok) and Tatralandia (near Liptovský Mikuláš); and the Demänovská valley.
On the way up the tree-lined Demänovská valley, are two large limestone cave complexes open to the public, the first of which is an ice cave (where the subterranean climate has formed a sort of underground glacier). The second, the Demänovská Cave of Freedom, is a huge complex of galleries featuring many stalactites and stalagmites.